Búcsú levélú

     Tehát eljött a nap, amikor megtudtam végre a sok szép szavadnak hazugság a vége. Ugye milyen könnyű volt egy lánnyal játszani, de majd nehezebb lesz egy hű szivet keresni. Nem lett volna muszály, hogy te engem szeress, ha tudtad, hogy iylen hamar el is feledsz. Nem reméltem volna hazug szerelmedet, hazug mosolyodat, kényszer kedvességed.               Még visszaemklékszem arra a szép napra,amikor ajkam néked az eslő csókot kapta. Nem tudom feledni azokat a perceket, melyekben próbáltad hűsíteni hazug szerelmedet. Majd eljön a nap, amikor megtudod, hogy mi az ha a szíved igazán fáj. Tehát a barátságunk egy múló álom volt csupán.       Ígérem, hogy többé nem zavarlak, utadból félve állok és nem leszek többé hazug szerelmed tárgya. Kivánom, hogy akkor is mosoly legyen arcodon, ha vérzik is a szíved, ne látszódjon fájdalom. Ne tudja meg soha senki, ne tudják meg az emberek, hogy a szívnek meghasadni mosolyogva is lehet.                                                                                                                 Megtudtam, hogy barátságunk olyan volt, mint a kő, néha hideg. De szívemből most kitörlök egy nevet, a név a te neved. Téged is csak arra kérlek maradjak meg emlékedbe mint egy kopár néma táj, s vissza is csak akkor gondolj a múltra, ha csalódni fogsz s a szíved igazán fáj. nem hittem volna, hogy legszebb álmomban megcsal egy barna srác.                                   De mošt menj, ne búcsuzz, ne ints, de majd te is mint én sírva emlékezzünk vissza arra a boldog napra, amikor egymásé voltunk és szerettelek.                                                                                                           A fényképemet amit adtam tartsd a láng fölé, hogy tünjön el, váljon emlékké, mert számodra én is kép (voltam) vagyok aki tűrt, szenvedett és hallgatott. Ne vádoljunk senkit egy elválás miatt, mert a vád nagyon mostoha. Talán másképp is tehetted volna, de most már késő, mindennek vége!

Légy boldog hát Isten véled!!!

Ki igazán szeret

Vidám fogatag kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, barna karcsú és jóképű. Szólt: "Kislány szabad egy táncra?" Alig tudtam kimondani: "Igen."                                                                                                             A zene keringőt kezdett, s minket elsodort a tömeg, szélesen, szeme égő tűzként parázslott, mikor rám nevetett. Tudtam, éreztem már abban a pillanatban, hogy megszerettem, s búcsuzáskor így szólt: "Imádlak."            Egy esztendő telt el azóta, oly gyorsan mint egy muló pillanat, s kaptuk egym,ástól a forró csókokat. Azt hiszem boldogok voltunk és szerettük egymást erősen.                                                                                              Egy fülledt nyári napon éppen a suliból hazafelé a szürke aszfalton mentem amikor megpilantottam őt. Jött velem szemben az úton.                   Inteni akartam, hisz ő már messziről intett. De akkor valamit észrevettem és nem emeltem fel a kezem.. A kezét egy ismeretlen lány szorította. Észre sem vettem, hogy könnyek borítják el a szemét.                                            Hát így szeret? Ezt tette velem?                                                                     A kanyarban feltűnt egy fekete Jaguár mint egy veszedelmes lény és véletlenűl az úttestre léptem. A többire nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem, hatalmas tömeg állt körülöttem csak éppen azt nem láttam, akit a legjobban szerettem.                                                                                      Akkor észrevettem, hogy mellettem egy test hever. Igen ő volt a hős, a bátor ki saját testével védelmezett. Alig volt benne élet, félig eleven, félig holt. De megszólalt: "Meg kell mondanom, hogy az a lány a nővérem volt." Szeme a végtelenbe merült, szája boldogság, mosolyra húzódott, s nem tudta, hogy ő most a halállal bírkózik, s a győztesnek a halál mutatkozott. A fiú arcán egy vízcsepp jelent meg, s gyöngülő kezével megfogta a kezem. Az utolsó erejét összeszedve még egy mondatot súgott: "Én nagyon szeretlek!" És akkor láttam, hogy szemét becsukja..

Kedves hűtlen!!

B-oldogságra vágytam, boldogtalan lettem.

O-lyan bús lett szívem, amit nem reméltem

Cs-alfa szerelmed tesz sírba

Á-rva most a lelkem, de boldog lesz a sírban

SS-ose bírok többé más fiút szeretni.

M-ert csókjaidat nem bírom feledni.

E-ngem csalódás ért lehet, hogy vétkezem.

G-oromba tettekkel is, de csak szerelemmel.

H-ogyha vétettem is, de csak szerelemmel

O-lyan bús voltál, de csak szemeiddel.

Gy-ötrő szerelmemet nem bírom tagadni.

Sz-ivembe bocsásd meg, hogy szerettelek.

E-zer bocsánatot kérek dobogó szívedtől.

R-ózsás kis ajkadtól, mosolygó szemedtől.

E-ddigi jóságodért áldjon meg az Isten.

T-iszta legyen lelked, máskor ne légy hűtlen. 

E-ljön majd az idő, hogy nem fáj a szivem.

L-e szállok sötét sírba, ottan majd megpihenek.

E-l jársz majd a síromnál és eszedbe fog jutni.

K-inek összetöröd szivét, nem jön vissza többé.

Oldal: Szerelmes történetek
Szívünk Gondolatai <3 :)) - © 2008 - 2024 - szivunkgondolatai.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat